1 fejezet.
Koncert
ÚÚÚRISTEEEN!!! Eljött ez a nap is. Ma jön a One Direction Budapestre! Fel sem fogtam, hogy láthatom Niall-t Louis-t Liam-et és Harry-t. Hatalmas OMG! Dorinával és Petrával megyek. Alig 5 óránk maradt hogy össze készülődünk. Induljunk meg Pestre.
A jegypénztárnál körülbelül 4 kilométeres sor ált. A csúszós aszfalton állva azt vettem észre, hogy valaki lökdös. Hátra fordulva láttam, hogy a Directionerek egymást lökdösik. Beleértve engem is. Azért imádkoztam, nehogy ellökjenek. Nem kellett 5 perc, és egy dundibb lány esett rám, én pedig a karomra estem. A mentő pár percen belül a stadionnál volt. Miután begipszelték a karomat, mondták, hogy menjek a 013-as szobába, mert 4 napos megfigyelésen veszek részt. MIVAN?? Egy szaros alkar törés miatt legyek bent a kórházban 4 napon keresztül? És hagyjam ki a talán egyszer esedékes koncertet? Na neee!! A koncert 19 órakor kezdődött. Petra küldött egy SMS-t, hogy "siessek vissza a koncertre". A hangosbemondó megszólalt úgy, hogy figyelni kezdtem. "A 013-as termebe érkező beteggel óvatosan bánjanak, szobatársának ne szóljanak". Bepánikoltam. Nem tudtam elképzelni milyen beteg jöhet a szobámba. Amikor nyílt az ajtó autómatikusan oda kaptam a fejem. Amint kinyílt az ajtó egy magas szőke srácot toltak be. Először nem esett le, hogy Ő Niall. Amikor az ágyra segítették érdekes módon magyarul beszélt. Niall furcsán nézve elkezdett méregetni majd megszólalt.
- Miért nem vagy a koncerten? - kérdezte kedvesen mivel észre vette a Horan-es pulcsimat.
-Hát izé... elestem. És te miért nem énekelsz? - kérdeztem.
-Rosszul ugrottam és látod gipszben áll a lábam.
-Ó értem.
A következő 4 napban Niall-el annyira össze barátkoztunk, hogy telefonszámot cseréltünk.
-Hát akkor szia. És jobbulj! - hajoltam oda hogy megöleljem.
-Szia. Majd hívlak. - ölelt vissza.
A következő napokban a suliban futó tűzként terjedt a "Niall-os hétvégém".
-Tényleg telefonszámot cseréltetek? - kérdezte Petra csillogó szemekkel.
-Aha.
Harmadik óra matek volt. Persze sosincs kikapcsolva a telefonom. Most is mint mindig le volt némítva, éreztem hogy zúg a zsebembe.
-Kinek szól a telefonja? - kérdezte a matek tanár kíváncsian.
-Elnézést. - vette el a telefonomat a kezemből majd amikor a kijelzőre nézett azonnal vissza adta és hozzá tette hogy "5 perc semmi tőbb". Kihasználtam a lehetőségeket és felvettem a telefont a folyosón. Persze azóta legalább háromszor megszólált a Where dd broken hearts go.
-Szia. - köszöntem.
-Hello. Figy eléd megyek. Elviszlek sétálni. Ilyen randi féleségre.
Niall James Horan randira hívott??!!
-Úristen oké. - raktam le a telefont majd vadul dobogó szívvel írtam Dorinának és Petrának egy-egy SMS-t akiknek ugye fizika/kémiájuk volt, hogy Niall randira hívott. Hallottam a folyosón, hogy fel síkítanak. Éljen a 21. század!
Niall hívása után még volt hátra 3 órám. Persze, hogy nagyon nehezen teltek az órák, de megérte. Amint kicsöngettek hatodik óráról szaladtam ki a suli elé. Niall ott állt fehér polóban fekete nadrágban fekete pulcsuban és napszemüvegben tél közepén. Aztaaa.
-Szia. - ugrottam a nyakába.
-Szia. - ölelt vissza. - Mehetünk?
-Persze!
A nap további részében Niall-el elmentünk cukrászdába és moziba. Tökre érdekes volt hogy senki nem ismerte fel őt..
-Szia - adott egy puszit a homlokomra.
-Szia.
Aztán elhajtott..Miután bementem a házba részletesen elmeséltem anyunak hogy milyen rendes volt Niall. Utána próbáltam hívni Petrát és Dorinát de ki volt kapcsolva. Mindenki aki ismer engem azt mondják hogy 1 hónap múlva már lamúrozni fogunk..hát kitudja...